Bálint Endre a 20. század második felének egyik legfontosabb magyar festészeti életművét hozta létre; az 1986-ban elhunyt mester előtt egész munkásságát áttekintő kiállítással tiszteleg az MNG. Ritkaság, hogy egy ilyen fontos tárlatra az alkotások többsége magángyűjteményekből érkezik, ez is jelzi azonban Bálint Endre képeinek népszerűségét a műtárgypiacon - mondta a kiállítás csütörtöki sajtóvezetésén az MNG főigazgatója.
Baán László hozzátette: a tárlat felvillantja az életmű kapcsolódási pontjait, a látogatók így - mások mellett Vajda Lajos, Czóbel Béla, Georges Braque, Marc Chagall, Pablo Picasso és Max Ernst munkáin keresztül - megismerhetik a Bálint Endrét inspiráló művészeti hatásokat is. Valódi különlegesség érkezett a Katalán Nemzeti Múzeumból is, a barcelonai kiállítóhely ugyanis külföldre még sosem adta kölcsön azt a 13. századi festett fagerendát, amely fontos inspirációs forrást jelentett Bálint Endre számára.
A főigazgató felhívta a figyelmet a kiállítás különleges hangulatú installációjára: az intim terekkel tagolt, labirintusszerű, sűrű elrendezés Bálint Endre alkotói miliőjének megidézésére törekszik, többek között a művész párizsi műteremlakásának rekonstrukciójával.
Kolozsváry Marianna kurátor hozzátette, az MNG tárlata soha nem látott gazdagságban, egyszerre kronologikus és tematikus tagolásban tekinti át a "kanyargós" életutat és munkásságot. A világháború pusztítása miatt a korai évekből igen kevés munka maradt fenn, az első termekben ezekből a képekből, illetve az 1945-ben indult Európai Iskola működése alatt készített alkotásokból látható válogatás.
Bálint Endre az ötvenes évek elején megkísérelte újraalkotni korai, megsemmisült munkáit; a következő nagyobb egység középpontjában ezek a szürrealista látásmód elmélyüléséről tanúskodó alkotásai és a sajátos "Bálint-szótár" - azaz a kompozícióiban rendre visszatérő képi formulák, alakzatok - kialakulását dokumentáló művek: a sárospataki és a zsennyei alkotóházban töltött időkhöz kapcsolódó munkák állnak.
A művész 1957-ben Párizsba költözött, ahol kezdetben nélkülözés várt rá, míg meg nem bízták az Édition Labergerie kiadásában megjelent Jeruzsálemi Biblia illusztrálásával. A 45 egész oldalas színes, illetve 1250 arany-fekete szövegközti illusztrációt tartalmazó díszkiadás egy példánya mellett a tárlat a grafikák számos eredeti lapját, illetve Marc Chagall bibliaillusztrációit egy külön tematikus blokkban mutatja be.
A nagyszabású munkáért kapott fizetség tette lehetővé, hogy Bálint Endre utazni kezdhessen. Így jutott el Barcelonába, ahol találkozott a kiállításon is bemutatott 13. századi festett fagerendával, melynek horizontális, epikus történetmesélése nagy hatást tett rá. A művész ezt követően ágyvégeket, használt deszkákat kezdett gyűjteni, hogy azokra festhessen, ekkor keletkeztek Itt már jártam valaha I-II. című munkái, melyeken egész addigi életét önti képekbe.
Bálint Endre 1962-ben tért haza, majd néhány évvel később ismét rendezhetett kiállítást és műteremlakáshoz juthatott. Ekkor fedezte fel a tárgyak, az objektek világát; ezt idézi meg a kiállítás egyik leglátványosabb egysége: Bálint Endre objektjeinek, azaz használt, törött, kopott tárgyakból újjáértelmezett műalkotásainak oltárszerűen elrendezett együttese.
1972-es nyugat-berlini ösztöndíja után kezdődött összegző korszaka, amelynek során a beteg tüdeje miatt a festéstől eltiltott művész élete végén ismét visszatalált a kollázs műfajához. A május 11-ig nyitva tartó tárlatot a Szentendre nyolcadik temploma című munka zárja, melynek kazettáiban Bálint Endre saját életét beszéli el gazdag szimbólumrendszert felvonultatva.